második fejezet

Lenyűgözőnek találtam, hogy mennyire megváltozott minden másnap reggelre. Az egész palota - a személyzeti szárnyon kívül, természetesen - teljesen puccba volt vágva, az előcsarnok tele volt riporterekkel, újságírókkal és fotósokkal, és bár a királyi ikrek már hajnalban megérkeztek, mindenki a hivatalos fogadásukkal volt elfoglalva. Mindennek a helyén kellett lennie, semmit nem bíztak a véletlenre. Persze, nekem be kellett érnem az asztalommal és a számítógépemmel.

Kicsit kihagyva éreztem magam, de Cassie-nek igaza volt, semmi keresnivalóm nem lett volna ott. Érdemleges munkára biztosan nem lett volna lehetőségem azon kívül, hogy szoborként meredek előre, már ha azt egyáltalán érdemlegesnek lehet nevezni. Cassie-t persze szólította a kötelesség és a főnöke, így majdhogynem teljesen egyedül maradtam az egész szárnyban. Ha dolgoztam volna, jól esett volna a hirtelen jött csönd, de így inkább csak magamban feszengtem. Amikor az embernek nincs mit csinálnia, az idő sokkal lassabban telik, és én ezt sokszorozottan éreztem tekintve, hogy még társaságom sem volt.

első fejezet

Sziasztok:)
Meg is hoztam az első fejezetet! Köszönöm szépen nektek hármótoknak, hogy bizalmat szavaztatok és feliratkoztatok, remélem nem okozok csalódást. Kellemes olvasást, puszi:

Sera V.

Fújtam még egy kis hajlakkot a kontyomra, hogy bombabiztos legyen és elindultam. Még tíz percem lett volna, de semmiképp nem akartam az első napomon elkésni. Már egészen kicsi koromban megtanultam, hogy nagyon fontos dolog az első benyomás, és ennél a lehetőségnél nem tehettem meg, hogy nem hozom ki a legtöbbet magamból.
Az igazság az volt, hogy el voltam ájulva a helyzettől. A magamfajta lányoknak általában nem adatik ekkora lehetőség, hogy a királyi palotában dolgozzanak és éljenek, és úgy éreztem, minden egyes pillanatát ki kell használjam. Ennek megfelelően nagyjából semmit nem tudtam aludni az előző éjszaka, csak forgolódtam az ágyamban, de reggel úgy összekaptam magam, mintha mi sem történt volna.

bevezetés

Bár az egész szituáció el volt cseszve, mégis megpróbáltam javítani a helyzeten.

- Harry... - indultam meg felé, de ő hátat fordított nekem.

- Bele se kezdj, mert nem érdekel.

Tehetetlenül topogtam a háta mögött és a számba haraptam, hogy képes legyek csendben maradni. Normális körülmények között kiálltam volna magamért és az igazamért, de ez a helyzet nagyon messze volt a normálistól. Úgy éreztem, egyáltalán nem voltam abban a helyzetben, hogy én hozzam meg a szabályokat. Elrontottam az egészet, és tudtam nagyon jól.