2018. 10. 22.

bevezetés

Bár az egész szituáció el volt cseszve, mégis megpróbáltam javítani a helyzeten.
- Harry... - indultam meg felé, de ő hátat fordított nekem.
- Bele se kezdj, mert nem érdekel.
Tehetetlenül topogtam a háta mögött és a számba haraptam, hogy képes legyek csendben maradni. Normális körülmények között kiálltam volna magamért és az igazamért, de ez a helyzet nagyon messze volt a normálistól. Úgy éreztem, egyáltalán nem voltam abban a helyzetben, hogy én hozzam meg a szabályokat. Elrontottam az egészet, és tudtam nagyon jól.
Ha valaki nekem pár hónappal ezelőtt azt mondja, hogy én az ország leendő királyának fogok könyörögni még egy esélyért, biztos, hogy kiröhögöm.  De sajnos valós volt az egész, és felbosszantott, hogy nem védhetem meg magam. Teljesen tehetetlen voltam.
Olyan szívesen elmondtam volna neki mindent, hogy megértse. Talán nem változtatott volna semmin, de egy próbálkozást mindenképp megért volna, és őszintén, más körülmények között nem is hezitáltam volna. De ez most más volt, most tényleg ki volt rám akadva, és nem voltam benne biztos, hogy valaha is meg tud nekem bocsátani. Azt se tudtam, hogy önmagamnak meg tudok-e.
Nem az én hibám. Nem volt szándékos. Bíztam benne, ha eleget mondogatom, akkor legalább magamat meg tudom győzni.
- Kérlek, pakolj össze és menj el.
Élesen szívtam be a levegőt, bár számítottam arra, hogy ezt fogja mondani. Belül vadul tiltakoztam, de hangosan egy szót sem voltam képes kinyögni. 
Lehajtottam a fejem, mert bár háttal állt nekem, mégse akartam kockáztatni hogy meglássa, hogy sírok. Pár másodpercig még ott maradtam, hátha meggondolja magát, és úgy dönt, hogy nem küld haza, de a fülsüketítő csenden kívül semmit nem hallottam.
- Rendben - válaszoltam.
Lassú léptekkel, hüppögve hátráltam ki a szobából remélve, hogy mégiscsak utánam szól.
Nem tette.

Az első fejezetből:
- Mire gondolsz?
- Majd meglátod, nem veszem el az elején a kedved. Te milyen pozícióban vagy itt? - Leült mellém, és teljes testével felém fordult.
- Cassie személyi asszisztenseként. Mit jelent az, hogy nem ve...
- Cassie? Mármint Miss Cassandra Gibbs, ugye? - vágott közbe.
Bólintottam, mire elmosolyodott.
- Akkor pontosan tudom, hogy ki vagy.

1 megjegyzés:

  1. Szia!
    Hú, a bloggervilágban barangolva régen találkoztam ilyen hatásos prológussal, le a kalappal! Rövid és ütős. Jövök még a folytatásért ;)

    VálaszTörlés